„Letelepedett tehát Ézsau a Széír hegyén. Ézsaut pedig Edómnak is nevezik.” (1Móz 36,8)
Ézsauból Edom, bozontosból vörös. Jákób testvérének, Izsák nagyobbik fiának nemzetségét olvashatjuk ebben a részben. Lám, ő is kapott áldást, de az elsőszülöttségit „eljátszotta” egy tál ételért és ez a döntése rápecsételődött az életére.
Előfordul egy film megnézése közben, hogy az ember el kezd drukkolni a negatív hősnek. A Dallasban sokaknak volt szimpatikus Jockey, de ha mesét kell említenem, akkor a Tom es Jerryben is néha megsajnáljuk az üldöző Tomot. Izsák családjának történetében is emberileg néha sajnálom Ézsaut: dolgozik, jómunkásember és valahol érthető is, hogy amikor halálosan éhezik, nem igazán érdekli az elsőszülöttségi jog, éhes, enni akar. Őt verik át! Hát persze, hogy megsajnálja az ember, de tudjuk, hogy ennél sokkal több történik. A materialista ember bukását látjuk, azóta évezredeken át.
A mai Igéből azt látjuk, hogy ő is új nevet kap. Nem úgy, mint Jákób: őt Isten nevezi át Izraellé. A csaló sarokfogóból Isten uralkodása, világossága lesz. Jellemfejlődés a javából. Isten formálja át. A hitét gyakorlót nem a tökéletessége különbözteti meg a másik embertől, hanem a változni akarása. Ézsau azonban nem akar változni. Ő gúnynevet kap, a vöröses étel miatt kapja az Edom nevet. Bozontosból vörös. És a régi név sem tűnik el. Pecsétként kapja gúnynevét egész életére, egy rossz döntése miatt, amit akár meg is bánhatott és elhagyhatott volna, de nem tette. Döntése kihatott életére, de mivel áldást kért, a szép pályafutást, az áldás vonalát is látni véljük ebben a részben, királyok származnak ágyékából.
Legyen áldás a munkánkon, ezen a héten is. De soha ne felejtsük el Isten világosságát továbbsugározni, ez az életünk értelme, mert Ő „megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.” (Ef 1,3a) Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka