„És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy Barnabás is belesodródott képmutató magatartásukba.” (Gal 2,13)
Emlékszem arra, hogy egyszer bibliaórán két presbiterem vitába elegyedett. Nem írom le szándékosan, hogy melyik gyülekezetemben történt ez, mert nem ez a lényeg. A bibliaórán ottvolt egy olyan személy, aki akkor volt jelen először, és amikor a veszekedést hallotta, megbotránkozott és azt mondta, hogy mi sem vagyunk különbek, mint a világ. Nem angyalok vettek részt a bibliaórán.
Pál apostol egészen nyíltan leírja a Galata levélben, hogy konfliktusa volt Péterrel, aki nagyon képmutató módon viselkedett, nem vállalta a közösséget a pogányokból lett keresztyénekkel, mert félt, hogy megszólják a zsidó keresztyének. Ebbe a képmutatóskodásba pedig másokat is belesodort. Lám-lám, már akkor is voltak képmutatóskodások és veszekedések az Egyházban, és az Isten mégis megtartotta azóta is Siont.
Ma egy keresztyén énekes miatt mennek a vitatkozások. Nem akarom leírni a nevét, mert tudja az, aki tudja. Nátán próféta elmondta a példázatát, Dávid is elmondta az 51. zsoltárát, az Isten majd eldönti, hogy mennyire volt őszinte. A dolog lényegi része egyelőre meg is történt. Természetes az is, hogy az embereknek van erről véleménye és érthető a csalódottság is sokak részéről, én is szomorkodom miatta. De ennél sokkal jobban dühít, hogy olyan is kiabálnak képmutatóskodást, akik mesterei a színészkedésnek.
Te, aki kritizálod az Egyházat és a benne levő embereket, vajon nem vagy ugyanúgy képmutató? Csak kérdezem. Ha azt gondolod, hogy itt csak színészkednek, tudnod kell, van hely még a színpadon. Nem azért, hogy erősítsed a képmutatók táborát, hanem hogy együtt folyamodjunk kegyelemért és imádkozzunk az elesettekért. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka