“Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (3Móz 18,22)
Ennek az Igének az üzenete az utóbbi években túl van politizálva. Éppen ezért túl sok olyan indulatot hordoz magában, amivel nem lehet az Igét megérteni.
Pár éve még nem gondoltam azt, hogy a természetes dolgokat magyarázni kellene. Sőt még most is hihetetlennek tűnik számomra az, hogy az férfi a férfival, nő a nővel létesítsen intim kapcsolatot. Igazából nem is értem, hogy ez, hogy jöhet fel témaképpen. Nincs bennem indulat, csupán értetlenség. Nem értem, hogy jöhet ez össze. Mindenesetre az, hogy a téma felvetődik többezer évvel ezelőtt is, ez azt jelenti, hogy nem újkeletű. Amivel szoktak érvelni, hogy ez régen is megvolt, nem képezhet magyarázatot, mivel régen is tiltva volt. És jogosan, ugyanis azért vagyunk itt, azért élünk, mert nem ez volt a természetes.
Ami azonban más, mint régen volt az az, hogy olyan korban élünk, amely könnyedén túlteszi magát Isten parancsain, kacagva átugrik azokon a védőkorlátokon, amiket Isten a mi utunk szélére helyezett, hogy védjen a balesetektől, bajoktól. Olyan korban élünk, amelyik azt gondolja, hogy a szabadság azt jelenti: mindenki nyugodtan tegye azt, ami neki pillanatnyilag a legnagyobb élvezetet szerzi és azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja. És máris azt gondolják, hogy szabadságharcosok lesznek. Aztán csak későn eszmélnek az emberek arra, hogy milyen csapdába kerültek bele. Áldozatokká váltak, és nem tudnak magukon segíteni. A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el a homoszexualitást, hanem egyenesen emberi joggá léptette elő. Azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja.
Isten azt szeretné, ha szabadok lennénk. Szabadok a bűntől is. Ezért minden parancsa óv bennünket. Ez is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka