“Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” (2Thessz 2,16-17)
Ez egy áldás. Az áldásra nagy szükségünk van. Annyi rossz hírt, vagy éppen rosszindulatú beszólást hallunk naponta, hogy a mai Igénkből jó olvasni a jót. Áradjon hát ránk!
Ez nem csak bebeszélés, önhitegetés. Olyan Istenünk van, akiből szeretet árad, aki kegyelmes, vigasztaló, erősítő. Addig azonban ezt nem tapasztaljuk meg, ami bezárjuk előtte az ajtót. Amikor merünk szembesülni bűneinkkel, akkor jövünk rá, szükségünk van kegyelmére. Szükségünk van vigasztalásra is, csak addig míg erre rájövünk, annyi mindenben kell csalódjunk, de amikor vigasztalhatatlanok vagyunk, ő akkor is meg tud vigasztalni. Ameddig erősködünk, keménykedünk, nem kell Isten ereje, de amikor érezzük, hogy gyengék vagyunk, akkor emel föl bennünket igazán, csak bízzunk benne!
Mire ad erőt? Jó cselekedetre és jó beszédre. Tedd a jót és tolmácsold az áldást! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka