,,A gyülekezet fölé nappal felhőt és ködöt teremt az Úr, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz majd az oltalom.” (Ézsaiás 4,5)
Égősorok, elektromos díszek, mesterséges fényű dekorációk, sőt ezen belül még okos ledes fényfüzér is elérhető már. Karácsony felé haladva, amikor egyre hamarabb sötétedik, ezek a fényforrások bevilágítják a közösségi tereket.
Talán emlékszik még valaki, régebben gyertya és csillagszóró adta az ünnepi fényeket. Igénkben is hasonló, nem egy mesterséges fényforrás képe jelenik meg előttünk. A tűz fényének a ragyogása eszköz lehet az Isten kezében, hogy az Övéit védelmezze.
Számunkra, akik ezen a földrészen élünk, a tüzet már csak fűtésre vagy főzésre használjuk. Ezért is hozok egy rövid példát. Egyszer egy turista egy lakatlan szigeten rekedt. Számára a tűz védelmi forrássá és ugyanakkor egyetlen befolyásolható fényforrás volt. Több évet töltött ezen a szigeten, majd sikerült megmenekülnie. Amikor a civilizációba visszakerült, első éjszakáján órákat csodálkozva kapcsolgatta le és fel a villanyt. Elképesztő érzés volt számára, hogy ,,kezében van a fény.”
Az eddigi sorokban többször, fényforrásnak neveztem meg, a minket körülvevő fényeket. Ne feledjük igazából minden fény egyetlen Forrásra mutat, öröktől fogva létező Teremtőnkre.
Féltő szerető Istenünk Igéjében sokszor a tűz képe által, emlékeztet Magára, mint védő, vezető, tisztító, ítélő, s dicsőítésre méltó Istenünkre. Váljon ezen a karácsonykor egyetlen igazi fényforrásunkká Isten jelenléte, mely maradandó és bármely sötétségünkben világosságot, védelmet adó megerősítés; ,,látható vagyok.”
Veréb Nikolett,
Szigetlanka