“Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29)
„A főnököm az az Isten, akinek szárnya van, de ereje nincsen.” – szól egy jó pár évvel ezelőtti sláger egyik sora. A modern embernek valami hasonló istenképe van. Szeret, nyájas, kegyes, szárnyakat ad, de lehetőleg nem szóljon bele az életembe, ne kérjen számon, ne vonjon felelősségre… A Biblia Istene azonban egészen más. Igen, szerető Istenről szól a Szentírás, de ennek a szeretetnek ereje van.
Tegnap három alkalommal is teljesen tele templomban szólhattam, különböző gyülekezetekhez. Nagyon hálás voltam érte, de az jutott eszembe, hogy abból a sok emberből hányan ragadták meg az Igét, és hányan utasították vissza? Mert, ha vissza lehet utasítani, akkor beszélhetünk erős Istenről, emésztő tűzről? Azt gondolom, hogy ebben is van ereje az én Istenemnek. Ő nem lesz lelki beteg a mi visszautasításúnktól, mi azonban annál inkább.
Mert emészt az élet rendesen. Ez a világ ad egy látszatbékét, sminkörömöt, vakolatszépséget, belül azonban egyre inkább halunk meg, emésztődünk csupán csak azért, mert elutasítjuk az életet.
Engedjük, hogy Isten emésztő tüze perzseljen ki minden rosszat, bűnt, bebeszélést, túlgondolást, önvádat, önbecsapást, hamis istenképet a szívünkből. Higgyük el, van hozzá ereje! Ne emésszük magunkat, engedjük, hogy Isten tüze eméssze ki belőlünk a rosszat. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka