“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,2)
„Boldogok a rugalmasok, mert alakjuk nem torzulhat el!” – mondja Michael McGriff. A merevség mindig magában hordozza a pusztulás csíráját. A rugalmatlanság azt jelenti, hogy a saját akaratomat, véleményemet, döntésemet a többiek és mindenki más elé helyezem.
Az Ige nem a világhoz való simulásra, de mégis a változásra serkent, elménk megújulásával. Ha valaki úgy gondolja, hogy neki többé nincs szüksége tanulásra, fejlődésre, akkor voltaképpen megáll a fejlődésben. Ráadásul, ha megengedi magának azt a luxust, hogy kijelentse: az ő véleményét és döntését többé semmi nem befolyásolhatja és módosíthatja, azzal egyenesen Isten helyébe emeli magát, akinek nincs szüksége mások figyelembe vételére ahhoz, hogy az igaz, helyes és hatékony döntéseket meghozza.
A világhoz való alkalmazkodás szabás, tehát mindig elvesz. A helyes alkalmazkodás alappillére a tanulásra való igényesség. Hiszen ezzel a folyamatosan bővülő ismerethez és tapasztalathoz, valamint az abból fakadó kihívásokhoz kell rögtön alkalmazkodni, és amíg valaki ebben a folyamatban benne van, addig folyamatosan változik. Ez a változás pedig a növekedés útja.
Elménk megújulása ne más, mint taníthatóság az egymáshoz való alkalmazkodásban, a Mester felügyelete és irányítása által. Kérdéseket tehetünk fel egymásnak, válaszokkal kisegíthetünk, gazdagíthatunk, gazdagodhatunk és megtanulhatjuk, megitélhetjük, mi az Isten kedves és tökéletes akarata. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka