„Mert melyik nép olyan a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, hogy megváltsa magának, és nevet szerezzen magának azzal, hogy nagy dolgokat cselekszik érte és csodálatos dolgokat országodért a te néped szeme láttára, akiket megszabadítottál Egyiptomból, az idegen népektől és isteneiktől?” (2Sám 7,23)
A jó értelembe vett nemzeti büszkeség biztos alapja ez a mondat. Nem mosom össze a dolgokat, de tegnap este (választás után) én is megfogalmaztam ezt a kérdést, anélkül hogy tudnám, hogy ez a mai Ige: melyik olyan nemzet, mint a mienk? Inkább hála volt ebben a mondatban, nem mellveregetés. De, ha ilyen ellenszélben, viharban sikerült megtartani a hitet, és ragaszkodni az értékekhez, az mindenképpen hálára indít. És van mire szerénynek lenni.
Szinből vagy szívből, nem tudom, (bár azért lehet azt érezni) jól esik hallani, hogy közéleti vezetők is hálát tudnak adni az imáért, és a győzelmet fel tudják ajánlani szerényen Istennek. Kívánom, hogy a mi nemzetünk legyen egyre inkább Isten népe és valóban ez ne csak a múlt legyen, hanem a jelen és a jövő is! A fenti Ige szerint ennek a következő feltételei vannak:
- Isten nevet szerez magának népe által. Úgy éljen ez a közösség, hogy valóban érezhető legyen rajta, hogy az Úr dolgozik, szeret, mosolyog, világit… általuk.
- Szabadságot egyedül Isten ad. Ezt el kell ismerni, ugyanakkor élni kell a felájánlott lehetőséggel. Ki kell jönni a bűn fogságából! A szabadság illatozzon!
- Mindenért, de tényleg mindenért Övé a dicsőség! SDG! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka