Megrázkódtatás

Az utóbbi időszak zűrzavaros eseményei többször is emlékeztettek engem egy Igére. Egyszerre ijesztő és biztató ez a jézusi figyelmeztetés:  ”Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (Lk 22,31-32)

Már a megszólítás is sokat mondó: Simon, Simon! Úgy gondolom, olcsó és felszínes magyarázat lenne erre a megszólításra, hogy Pétert a régi nevén szólítja meg Jézus. Akkor azt mondhatnánk, hogy lám-lám, az óember milyen könnyen vétkezik, az új ember be van biztosítva. De már tapasztalatból tudjuk, hogy az új ember talán még nagyobb elánnal kap kísértést. Talán beljebb lennénk akkor, ha a Simon név jelentését is megnéznénk: Isten meghallgat. Hallgass rám, mert én meghallgatlak! – biztat Jézus. Ő nem vár el semmi olyat tőlünk, amit nem ő maga tenne lehetővé és adna rá példát. Mindezek fölött talán inkább arra kell odafigyelnünk, hogy kétszer is megszólítja a tanítványt. Ez azt jelenti, hogy valami nagyon fontos mondanivaló jön.

És elkezd beszélni a Sátánról. Arról, akiről később maga Péter mondja azt: “Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban” (1Pt 5,8-9) Itt azonban nem ordít, nyilván Istennel szemben nem is merne. De nekünk is sokszor a szép arcát mutatja. A kikérő kísértő akcióban. Ez idáig érthető is, de hadd bátorodjak feltenni ezt a kérdést: Jó, hogy a Sátán kikér, de az Úr miért ad oda? Miért engedi meg, hogy megrostáljon, mint a búzát? Miért nem óv meg ettől a megrázkódtatástól? A Sátán ennek a világnak ideiglenes ura. Ez a világ éppen ezért romlandóság és mulandóság alá van vetve. Minket pedig nem kell kikérni, megyünk mi a világba magunktól. Erre tényleg nem az a megoldás, hogy elzárkózunk és bevonulunk a négy fal közé. A garancia az, hogy Jézus imádkozik értünk. Hogy is? “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) – ezt értünk mondja Jézus, és aggódás helyett jó volna ezt komolyan venni és számítani erre.

A Sátán pedig rostál naponta. Az utóbbi hónapok közéleti helyzete az Anyaországban, Egyházunkat érintő támadások, gyülekezeteinkben történő zavargások mind megrázó események, de mégis úgy gondolom, hogy Isten számára mindez lehetőség a megtisztulásra. Isten eszközévé válik mindez a hívő számára. Luther azt mondja a Sátánról, hogy Isten láncos kutyája. éppen arra utalva, hogy itt a földön semmi olyat nem tud tenni, amit Isten a javunkra ne tudna használni. Hiszen kihull a pelyva, a konkoly. Kihull a rossz, a bűn és ez mindenképpen haszon. Csak nehogy emberekre gondoljunk akkor, amikor ezt mondjuk. Mert, ha emberek hullnak ki a rostálás hatására pelyvaként, az tragédia. Hatalmas tragédia. És nagy kár értük. Nagyon elszomorít, amikor elhulló embereket látok. Imatéma.

A rosta hatására hitünk fogyatkozna. De Jézus azért imádkozik, hogy ne fogyjon el a hitünk. Amikor a megrázkódtatások sűrűjében vagyunk mindennél jobban kapaszkodunk. Erős a hitünk, erősödünk sokszor ilyen helyzetben. De valljuk meg őszintén, sokszor meg is inogunk és ezt semmiképpen sem akarom, hogy szemrehányásként fogjuk fel. A vigasztaló az, hogy valami azonban ekkor sem fogy el: a szeretet (1Kor 13). nem fogy el a szeretet, az Isten szeretete, aki képes összekaparni bennünket a legreménytelenebb helyzetben is. És ez a szeretet legyen bennünk is, mert lehetünk mi akármilyen hithősök, ha a szeretet nincs bennünk, elvesztettük a harcot.

Péter apostol meg fogja tagadni Jézust, de Jézus előrevetíti a megtérését. Meg fog változni a gondolkodása és ez szükségszerű minden ember életében. A megrázkódtatás közben a megtérés által lehet meglátni a lehetőséget. És ha ez megtörténik, Jézus visszaállítja őt a pozíciójába. Nem a második vagy a harmadik sorba, hanem oda, ahonnan elesett. Nem rangsorolja hátrébb, hanem újból vezetői megbízást kap. Miért? Mert senki nem tud erősebben, határozottabban és hitelesebben erősíteni, biztatni és buzdítani, mint az, aki tapasztalatból tudja, milyen a mélységben lenni és onnan feljönni. Feladatunk van. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Tele szívvel, szívesen a kórházba és az idősek otthonába

Amikor közelednek az ünnepek, sokan gondolna arra, hogy milyen jó lesz a családdal együtt ünnepelni. Mindent megtesznek azért, hogy a körülmények megfelelőek legyenek. Takarítás testileg és lelkileg, az ünnepvárás része. Vannak azonban olyanok, akik nem tudnak a családdal együtt ünnepelni. A feltámadás örömire, az értünk szenvedő Jézus Krisztus közelsége számukra az egyetlen, de kézzelfogható kapaszkodó.

Akárcsak tavaly karácsony előtt, idén húsvét előtt is összefogott a szigetlankai gyülekezet és a Szatmári Református Egyházmegye kórházmissziós szolgálata. Hétfőn az állami idősotthonba vittek örömhírt, kedden pedig a városi kórház, ismertebb nevén régi kórház falai közé vittek vigasztaló üzenetet.

Hétfőn délután Kaszaniczki Csongor erdódi- és kórházmissziós lelkész meghívására az idősek otthonába érkeztek: Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor és Kocsis Leila segédlelkész, valamint a szigetlankai nőszövetség és nagykonfirmandusok  megjelent tagjai. Nem üres kézzel jöttek, hanem evangéliummal tele szívvel és ajándékok mellett egy pálmafát is hoztak az otthon lakóinak: egy “prédikáló pálmafát.” Szólt az Ige: “Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!” (Zsolt 92,13-16) „pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” (Jn 12,13) Mire tanít a pálma által Isten Igéje? A pálma bölcs növény, nincs ott a bűnesetkor, ott a fügefalevél van. Öröm, ünnep társul a pálmához, mely a forrást jelöli. Minden keresztyénnek forrásra mutatónak kell lenni! Ez a növény türelmes, a terméketlen földben hosszú idei tud várni a megfelelő pillanatra. Amikor nedvességet kap, nem felfelé törekszik, hanem lefelé, igyekszik megkeresni az ereket, a vizet, mert előbb élni akar, aztán látszani. Ennek a fának nincs törzse, az elhaló levelek tartják az új hajtásokat, akárcsak minket is a már elhaló őseink, nagymamánk, nagyapánk, elődeink… imája segített kihajtani. Latinul a palma, akárcsak románul, tenyeret jelent. Valaki tényleg odatartotta a tenyerét értünk, ott a kereszten, hogy életünk legyen. Hozsánna azt jelenti, hogy: Uram segíts! Ez egy felemelt tenyér, ami jelzi: Élni akarok! Az Élet Ura pedig ezt meglátja, meghallja. Az igehirdetést követően a szigetlankaiak verses és énekes szolgálata következett. Együtt énekeltek az otthon lakóival: magyarul és románul.

Kedden a régi kórházba látogattak a szigetlankai lelkészek, Ary Dávid teológiai hallgató és a szigetlankai ifjak. Járva kórteremről kórteremre biztattak, akiket tudtak és aki meghallgatta. Együtt imádkoztak a beteggel és a betegekért. Áldott nagyheti szolgálat volt.

Meleg

“Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (3Móz 18,22)

Ennek az Igének az üzenete az utóbbi években túl van politizálva. Éppen ezért túl sok olyan indulatot hordoz magában, amivel nem lehet az Igét megérteni.

Pár éve még nem gondoltam azt, hogy a természetes dolgokat magyarázni kellene. Sőt még most is hihetetlennek tűnik számomra az, hogy az férfi a férfival, nő a nővel létesítsen intim kapcsolatot. Igazából nem is értem, hogy ez, hogy jöhet fel témaképpen. Nincs bennem indulat, csupán értetlenség. Nem értem, hogy jöhet ez össze. Mindenesetre az, hogy a téma felvetődik többezer évvel ezelőtt is, ez azt jelenti, hogy nem újkeletű. Amivel szoktak érvelni, hogy ez régen is megvolt, nem képezhet magyarázatot, mivel régen is tiltva volt. És jogosan, ugyanis azért vagyunk itt, azért élünk, mert nem ez volt a természetes.

Ami azonban más, mint régen volt az az, hogy olyan korban élünk, amely könnyedén túlteszi magát Isten parancsain, kacagva átugrik azokon a védőkorlátokon, amiket Isten a mi utunk szélére helyezett, hogy védjen a balesetektől, bajoktól. Olyan korban élünk, amelyik azt gondolja, hogy a szabadság azt jelenti: mindenki nyugodtan tegye azt, ami neki pillanatnyilag a legnagyobb élvezetet szerzi és azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja. És máris azt gondolják, hogy szabadságharcosok lesznek. Aztán csak későn eszmélnek az emberek arra, hogy milyen csapdába kerültek bele. Áldozatokká váltak, és nem tudnak magukon segíteni. A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el a homoszexualitást, hanem egyenesen emberi joggá léptette elő. Azt mondja: az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja.

Isten azt szeretné, ha szabadok lennénk. Szabadok a bűntől is. Ezért minden parancsa óv bennünket. Ez is. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Együtt imádkozva a nemzetért

Először kezdődött ökumenikus istentisztelettel március 15-én Szatmárnémetiben a nemzeti ünnep. Szép időt adott Istenünk, rengetegen imádkoztak szabadtéren is nemzetünkért.

Március idusán délután fél 4-től a Láncos templom harangjai ökumenikus istentiszteletre hívtak mindenkit. Igét hirdetett Rácz Ervin Szatmár-szigetlankai református lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora: “Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,10-16) Jézus azt szeretné, ha életkörülményeink ellenére is boldogok lennénk. Azonban nem akarja, hogy áldozatszerepben tetszelegjünk, mert az senkinek sem jó. Ha eltaposnak, mint az íztelen sót, akkor nem mártírok vagyunk, hanem saját butaságunk miatt szenvedünk. Ehelyett világítanunk kell, Jézus fényét tovább adva mások számára. Az igehirdetésre válaszolva imádkozott Seffer Dániel Antal római katolikus főesperes, Pálffy Annamária unitárius lelkésznő és Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor. Áldást mondott Korda Zoltán házigazda lelkipásztor. A kántori szolgálatot Higyed Gyöngyi végezte.

Az istentiszteletet követően az Ormos házhoz (villanyórához) várták az ünneplőket, hogy onnan 16 óra 40 perckor huszárokkal az élen, fuvószenekarral kísérve átvonultak a megemlékezés fő helyszínére, az  István-téri parkba, Petőfi Sándor szobrához. A régi főtér lezárása miatt a felvonulás más útvonalon haladtak: villanyóra, törvényszék, Kálvin János tér (Láncos-templom), Ady Endre utca, István-tér. Talán a jó időnek köszönhetően többezren vonultak.

Az ünnepi megemlékezésen 17 órától imádkozott ft. Bogdán Szabolcs a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és  nm. ft. Schönberger Jenő a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, majd ünnepi beszédet mondott Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármestere és a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke, Pataki Csaba a Szatmár Megyei Tanács és a megyei RMDSZ elnöke, valamint Németh Szilárd kormánybiztos a FIDESZ alelnöke, illetve a Hazafias Versek Versmondó Versenye nyertesei szavaltak a kor szellemét megidéző verseket. A főhajtás koszorúzással zárult.

Bárcsak…

Mire vágysz? Te hogyan folytatnád a címben szereplő mondatkezdést? A gyermekek nagyon fellelkesülnének attól, hogyha lenne lehetőségük kívánni. Meg is vannak a megfelelő mesék erre: aranyhal, jótündér… Többek között ők azok, akiktől lehet kívánni. Bárcsak kapnék egy olyan ajándékot, aminek örülnék, egy telefont, egy játékot, egy… De nemcsak a gyermekeknek, nekünk is meg lennének a vágyaink. Talán a lelkesedés már nem lenne akkora, mint a gyerekekben, sokkal komolyabbak és életszerűbbek lennének mindazok a dolgok, amiket megfogalmaznánk. S talán már egy kicsit a múltba is révednénk: bárcsak másként alakult volna minden, bárcsak itt lenne az, aki nagyon hiányzik… bárcsak, bárcsak…

A Krónikák könyvei a Bibliában izgalmas történeteket is leírnak, de többször olvashatunk benne nemzetségtáblázatokat. Nem könnyű olvasmány, valljuk meg őszintén, de a kitartó jutalomra talál, amikor az első könyv negyedik fejezetéhez ér:

“Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,9-10)

Főhősünknek anyja adott nevet. Mint legtöbbünknek. Minden szülő igyekszik olyan nevet adni, ami pozitív kicsengéssel bír. Az én fiam: Máté Isten ajándéka, Péter kőszikla, Tamás-Gergő csodálatos-éberen őrködő. Úgy gondolom ezek azért jót üzennek. Bár nem mindenki figyel oda a nevek jelentésére, egyszerűen csak arra ügyelnek, hogy szép, modern nevek legyenek. Vannak különböző szempontok. Jábéc anyja nem igazán figyelt oda a részletekre. Nem tanult pszichológiát. Egyszerűen csak őszinte volt. Ez azért önmagában dicséretes, de amit üzent ezzel, lelkileg hosszú ideig megnyomoríthatta gyermekét. Jábéc nevének jelentése: fájdalmat okozó. Kemény lehet ezzel a névvel élni. Tudni azt, hogy te, amikor világra jöttél, fájdalmat okoztál. És természetesen nem bagatellizálom azt a fájdalmat, amit egy anya érez szüléskor. Tiszteltre méltó, hősies és köszönjük azt minden anyának, így nőnap közelében. De itt, ebben a történetben másról van szó. Egy ember azzal a tudattal élt, hogy már az első „lépése” fájdalmat okozott. Hány ilyen gyermek van, akivel így vagy úgy, de tudatják: nem jókor jöttél, én karriert akartam, tovább akartam tanulni, nem számoltam veled, meg akartalak ölni, gondolkodtam rajta, hogy abortuszra megyek, csalódtam abban az időszakban, teher vagy… Szörnyű érzés ezt érezni, erről csak úgy véletlenül is tudomást szerezni.

Aztán fordulóponthoz érkezett Jábéc élete. Mert, hogy nem kell így maradni. Jó dolog megfogalmazni azt, hogy mi a problémám gyökere. Honnan származtathatom gondjaimat. Erre jó segédtudomány a pszichológia: nevet ad a gondomnak. De még egyszer hangsúlyozom: nem kell így maradni, lehet váltani, lehet terhet letenni. Isten ad lehetőséget a fordulópontra. És nincs is messze tőlünk: csupán csak egy imányi távolságra. Megszólíthatjuk őt minden féle problémánkkal. És biztosak lehetünk abban, hogy Ő hallja. Neked melyik az a pontja az életednek, ahova behívnád őt? Mit kérnél tőle? Jábecnek négy kérése volt. Nézzük meg, hátha közte van a te kérésed is.

  1. Bárcsak nagyon megáldanál engem!

Áldott élet. Milyen lehet az? Sok pénz, nyertes ötöslottó-szelvény, gondtalan napok, biztos egzisztencia? Úgy gondolom, bár jól tudnának ezek esni, nem fedi mindez az áldott élet fogalmát. Mert láttam sok gazdag ember, sok problémával és láttam szegény embert szívbeli örömmel. Áldott élet az, ahol a körülmények ellenére is megelégedett és hálás vagyok. Nem panaszkodom állandóan, teszem a dolgomat szívesen. És mi a jele annak, hogy áldott az életem? Az, hogy mindig van mit továbbadjak. Nem edény az életem, amely csak gyűjt, hanem csatorna, amely tovább ad. A csatorna-élet áldott élet.

  1. Bárcsak kiszélesítenéd határomat!

Megvannak a határaink. Végessége van az erőnknek. Mondjuk, hogy nem bírjuk tovább, aztán valahogy csak kibírjuk. Uram adj több erőt! Van határa türelmünknek is, pláne, ha emberekkel kell dolgozzunk. Uram adj türelmet, de azonnal! Van határa empátiakészségünknek. Minél több nehéz esettel szembesülünk, annál inkább bezár a szív, bekeményedünk és tán még érzéketlenek is leszünk. Ne engedd Uram, hogy így legyen! Szolgálatkészségem is határos, sok minden más fontosabb, ami akadályoz a szolgálatban. Add Uram, hogy tudjak járni a hit útján, nem csak lelkesedésből, amely lelohad, hanem küldetéstudattal és kitartással, állhatatosan. Állíts engem tágas térre!

  1. Bárcsak kezed velem lenne!

Jézus ezt ígérte. Velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Nem igért gondmentes életet, de a jelenlétét igen. Keze fogja a mi kezünket. Egy úton van velünk, ha az Ő útján járunk, és nem csak a célnál vár. Biztat, bátorit. A böjti időszak nehéz, de ezt sem kell nélküle megélnünk. A lemondás, a mértékletesség azonnal kompenzálódik jelenlétében.

  1. Bárcsak megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom!

Nem is a haláltól fél sokszor az ember. Bár a bizonytalanság rémisztő. Sokszor inkább a fájdalomtól tartunk. Márpedig az élet tele van fájdalommal, tűrőképességünknek is megvannak a határai. Van azonban oltalmunk. Akik meg vagyunk keresztelve, ígéretet kaptunk oltamazónktól. Ezt újból és újból tudatosítani kell, és írásommal is emlékeztetni akarok erre. Jábec élete itt fordul meg, amikor ezt mondja: add, hogy ne fájjon. Én, aki fájdalmat okozó vagyok, add, hogy ne fájjon. Mert fáj, hogy ordítani tudnék. Fáj, hogy fájdalmat okozok. És addig jó, ha még ez fáj is. De nem akarok fájdalmat okozni! Nem akarok fájdalommal élni. Kérlek, gyógyíts meg Uram! Ne csak zsibbassz el, hanem vedd el a fájdalmat. És valaki, aki a Golgotára megy, hallja mindezt, és elveszi, felveszi fájdalmát. Identitásában változik. Nem vagyok már fájdalmat okozó és már nem fáj ez!

És milyen csodálatos happy end! Megadta neki Isten, amit kért. Ilyen könnyen megy ez? Nem mindig ez a tapasztalatunk. Csak akkor „sikerül” mindez, ha az én utam egyesül az Övével, az én akaratom az Ővével. Mert van olyan ember, aki Istennek mondja, hogy legyen meg a te akaratod, és van olyan, akinek az Isten mondja: hát legyen ahogy akarod. Mi hát a lehetőségünk, ami ebben a kérésben, vágyban van? Az, hogy életünk minden napját kezében tudjuk, az, hogy keresni és követni akarjuk Isten akaratát. Hogy a családi életünket Isten uralma alá rendelve éljük tovább. Hogy úgy indulunk a munkába, úgy végezzük a mindennapi dolgainkat, úgy szólunk az emberekhez, hogy közben mindig arra figyelünk, mit akar most az Isten? Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?! A fordulópont után egy másik élet kezdődik, amely, ha itt véget is ér, csak átkerül Isten egyik kezéből a másikba. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Nőnap közeledtével

Hétfőnként a Szarmár-Szigetlankai Református Egyházközség Károlyi Zsuzsanna Nőszövetsége a bibliaórám csigatészta készítéssel foglalkozik. Áldott a szorgos kéz!

Az első márciusi alkalmon egy kis figyelmességet, ajándékot kaptak a tagok, nőnap közeledtével. Hangzott az Ige: De lesz egy különleges nap, amelyet csak az ÚR ismer: nem lesz se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az este idején.” (Zak 14,7) Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34-35) Új éneket is tanultak: “Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr. Remélj és bízz benne, jó az Úr.”