Tovább, tele örömmel – Karácsony Szigetlankán

Mindenhol egy kicsit másabb, különlegesebb volt a karácsony, mint ahogy ez az egész év. Nem volt ez alól kivétel Szatmárnémeti-Szigetlanka református gyülekezete sem: szenteste két istentisztelet tartottak, az ünnep folyamán pedig két lehetőség is volt az úrvacsorai közösségre, amivel láthatóan többen is éltek, mint máskor.  

Szenteste 17 órától gyermekistentisztelet volt. Más években eddig ezt egyben tartották a felnőttek istentiszteletével. Ezen az alkalmon Mária szemszögéből tekintettek vissza Urunk születésére. Énekeltek az ifjak, azaz a szIGEt és a Lanka Duó együttes. A 19 órakor kezdődő istentiszteleten a presbiterek kántálták meg a gyülekezetet, majd Rácz Ervin lelkipásztor József példája alapján emelte a tekinteteket a Megváltóra. József tudott újratervezni, álmait is Isten irányította. Végezte a rábízott feladatot, sértődés, sértés és türelmetlenség nélkül. Így lehetett benne mégis bizalom, mégis remény, mégis öröm. Vándor volt, aki tudta honnan származik, tudta honnan jön, de legfőképpen azt, hogy merre tart. Úgy persze könnyű, hogy ott van a családban Krisztus. De mi választ el bennünket attól, hogy nálunk ne így legyen? Lehet Ő a családfőnk.

Ünnep első napjának délelőttjén az Újszövetség első kérdése volt az alapige: „Hol van a zsidók királya, aki most született?” (Mt 2,2) Érdekes, hogy az Ószövetség kérdése ez volt: hol vagy Ádám? (ember) Keressük mi az Istent? Keressük mi az Isten Országát? Négy szituáció jöhet létre. Az első az, hogy nem keressük, és nem is találjuk. Erre sok példa van. A második, hogy nem keressük, de megtaláljuk, ahogy egykor Saul, aki Damaszkusba nem Istent keresni ment, de megtalálta és Pállá lett, mert megragadta Őt a Krisztus. Van olyan is, hogy keressük, de nem találjuk, akárcsak az a gazdag ifjú aki nem volt hajlandó áldozatot hozni, önteltsége nagyobb volt, mint odaadása. És van olyan, hogy keressük, és megtaláljuk, ahogyan az Etióp kincstárnok. Fekete karácsonyon egy fekete örömteli karácsonya volt a példa, hogy ez személyes, egyszerű beszélgetésben rátaláltunk Krisztusra. Ő továbbment az ő útján örömmel. Ezen az úton érhetnek megpróbáltatások, de Pállal együtt mondatjuk: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.”(2Kor 7,4)

Vajda Szabolcs legátus, aki Ombodról érkezett a gyülekezetbe, ünnep másodnapján arról szólt, hogy Krisztusban új emberek lehetünk: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) Karácsony másodnapjának délutánján az ifjak ajándékozták meg egymást és együtt örültek a karácsony örömüzenetének.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük