Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jak 5,13-20)

Utolsó témánk Jakab levele sorozatunkban az imádság. A Magyar Református Egyház a következő évet az imádság évének nevezte meg. Fontos, hogy erősödjön az imaéletünk. Akkor is, ha ez az imádságot nem gyakorló számára olykor gúny tárgya: beszéd a senkivel, önmagunkkal, vagy az képzeletbeli baráttal. Nem szabad dühítsenek ezek a megállapítások, de ne is ingassanak meg az Istennel való kapcsolatunkban. Mi az imaéletünket erősítsük, és nem fogjuk megbánni.

Mi a hitből fakadó ima? Előszöris tudni kell, hogy nem informáljuk vele az Istent a valós helyzetről, hiszen jobban tudja Ő azt, mint mi. Nem olyan az ima, mint egy kávéautomata: bedobom az imát és jön az imádság tárgya. A hitből fakadó imádság bizalom az imádság Istenében és nem az imádság eredményében. De ha beteg valaki és nem teljesül az imádsága, nehogy véletlenül is vádoljuk, hogy gyenge a hite, azért nem valósul meg kérése, mert pont az hiányzik még neki, hogy ezt mondjuk! Sokszor az őszinte, hittel és jó motivációval elmondott imáink sem teljesülnek, éppen azért, mert Istennek másak a tervei, és higgyük el, Ő jobban tudja. Isten olykor másképpen gondolja, Ő szuverén Úr. Lelki egészségünk miatt azonban mindenképpen fontos az imádság, ha teljesül a kérés, ha nem, jól jövünk ki belőle.

A betegek olajjal való megkenésének gyakorlata megvolt az első keresztyéneknél és valamilyen szinten ma is ott van római katolikus és neoprotestáns testvéreinknél. Mi nem gyakoroljuk. De a lényege ennek az aktusnak az, hogy a közösség együtt imádkozzon a betegekért, és a gyülekezetek vezetősége igenis együtt vigye a betegeket az Úr elé. Azért fontos, hogy a beteg ne vigye egyedül a terhet, tudja, hogy számíthat a gyülekezetre. Nem szabad szégyellni, ha beteg vagy! Szólj gyülekezeted vezetőségének, hogy érezd, nem vagy egyedül ebben. Segíteni fog ez a gyakorlat, kenettel vagy kenet nélkül is.

A hitből fakadó ima fontos. Nagy erő van benne. Jézus tanítványai is kérlelik Őt: taníts imádkozni! Amikor imádkozol, bizalmad növekszik. Benne megtapasztalod Isten erejét, szívét, jóságát, szeretetét, gondviselését. Erős Istened van, aki jól ismer téged és szeret. Sőt tudja betegségedet. Amikor egy kisgyermek megüti magát a játszótéren, sírva megy oda szüleihez, nem tudja elmondani hol fáj, csak elnyögdécseli, a szülő abból is rájön, mi a baj. Ilyen a mi Istenünk is. Átérzi fájdalmadat. Ebben rejlik igazán az ereje.

A hitből fakadó ima intenzív, friss, buzgó, szenvedélyes. Nem félszívvel, hanem teljes odaadással tesszük. Nem imádkozgatunk, hanem koncentrálva könyörgünk. Példaként az Igében Illés imája (1Kir 18,36-38.42-46) jelöli meg Jakab. Illés temperamentuma, tüzes természete az Istennel való kapcsolatában is megmutatkozik. Nem hibátlan, de próféta. Nincs jogunk hasonlítgatni magukat hozzá, de mégis kötelességünk. Van, amikor egyből válaszol Isten az Ő imájára is, és van, amikor hétszer is el kell mondania. De kitartó, akaratos, bátor. Sokszor a mi imaéletünk után sem változnak a körülmények, de ha azok nem is változnak, mi magunk mindenképpen változhatunk. Ha a helyzet nem is változik, te változol! – és ez fontos.

A hitből fakadó ima tiszta, teljes, integratív. Mégis valami miatt úgy érzem, mintha nem hallaná Isten, amit mondok. Erre Ézsaiáson keresztül ezt válaszolja az Úr: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézs 59, 1-2) A bűneim fala választ el tőle. Mi a teendő? Kérni Őt, hogy rombolja le, mert egyedül csak Ő képes erre. Nem lehúzni, lehurrogni akar Isten ezzel a ténnyel, hanem azt akarja, hogy értékeld át életedet, legyen önreflexiód, tisztulj, közeledj és kérd Őt, hogy lépjen az életedbe. Ha mások szembesítenek ezzel, akkor lehet, hogy megsértődsz, de ha Isten Igéje szól, meg ne keményítsd a szívedet!

Egy repülőtársaság (WestJet) karácsony ünnepe előtt meglepte utasait. Felszállás előtt lehetett kívánni egy képernyőn megjelenő télapótól és az utazás végére, a leszállás helyszínén az ajándék várta őket. Az, amit kívántak. Aki tévét kért, azt kapta. Aki zoknit kért, azt kapta… Íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=zIEIvi2MuEk Te is kívánd a legtöbbet az Istentől! A tévénél is többet. Aminek nem jár le a szabatossága. Azt, ami örök.

Valld meg bűneidet, menj szabadon a kegyelem trónusához, mert hallja, látja és válaszol rá jósága és szuverenitása szerint!  Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jak 5,19-20)

Jakab utolsó szavai levelében az evangelizációról szólnak. Az egyik legfontosabb témát a levél zárásaként mondja el: az igazság, a megtérés, a megtérítés, a bűnbánat, a bűn elfedezése még olyan, amit mindenképpen meg kell említeni, mert örökéletkérdések.

Mi az evangelizáció? Valaki egyszer így fogalmazta meg: az egyik koldus elmondja a másiknak, hogy hol lehet kenyeret kapni, ez az evangelizáció. Természetesen ez lelki értelemben igaz. Egy szomorkodó, savanyú, lelki anorexiás nem hiteles hírvivő. Annak fogják elhinni, hogy lehet lelki eledelt kapni, aki maga is él vele. Átvilágít rajta Isten fénye, és ez teszi igazán hitelessé, vonzóvá és érthetővé. Életmentővé válni azok számára, akik még nem érzik a veszélyt, csak így lehet. Márpedig itt arról beszél Jakab, hogy az evangelizátor életmentő, az eltévelygő lelkét menti meg a haláltól. Az evangélium tolmácsa is fontos, de csupán a közvetítő szerep jut számára. Természetesen fontos, hogy azt tolmácsolja, amit kell, mert sokszor félrefordít, mint ahogy azt teszik néha a felkészületlenebb tolmácsok. Volt erre is példa nemrég. Tehát, ha jól akarunk tolmácsolni, kell ismerjük az üzenetet, legfőképpen pedig az üzenőt.

Mi az igazság? Mitől tér el a tévelygő. Van-e egyáltalán objektív igazság? A modern világ azóta, amióta elfogadja alaptételnek azt, hogy minden relatív, megtagadja az objektív igazság tényét. Pláne, hogy sokan az igazság nevében erőszakoskodtak, bántottak, likvidáltak másokat, veszélyes elfogadniuk az igazságot, mint tényt. Nekem van igazam! – hajtogatják sokan, fröcsögve, kétségbeesetten, és éppen ettől válnak hiteltelenné. A te igazad nem biztos, hogy az ovjektiv igazságnak felel meg. Az igazság ugyanis nem egy tény, nem egy dolog, hanem egy személy: Jézus Krisztus. A vele való élő, személyes kapcsolat vezet az igazság útján.

Mi fedez el valójában sok bűnt? Az, hogy én valakit odaviszek az Úrhoz? Nem, nem én vagyok itt a hős. A valódi megmentő már elérkezett. És csak hozzá kell, hogy vigyük az embereket, a tévelygőket. Péter apostol azt mondja: „a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Pt 4,8) Mintha rímelne a fenti Igére és magyarázná Jakab gondolatát. Csak szeretve lehet odavinni valakit oda, akitől a szeretetet is kaptuk, az igazi agapét.

Mi a feladatunk? Nemcsak mint egyén, hanem mint közösség is. Legyünk szeretet és irgalomközösség. Nem okoskodók gyülevészete, hanem irgalmasok gyülekezete. Hogyan lehetséges ez?

Egy jámbor, de kissé ijedt asszony áll a Mennyország kapujában. Szent Péter szívélyesen fogadja, de közli a feltételt: 100 pont szükséges a bejutáshoz! El is kezdi sorolni az érdemeit: hűség, jó nevelés, hitoktatás, önkéntes munka, diakónia, … de mindez csak 2,5 pontot ér! Hiába a további próbálkozások – idős szülők segítése, megbocsátás, misék, lelki gyakorlatok… –, a pontok lassan gyűlnek. Az asszony kétségbeesik: Itt már csak Isten irgalma segíthet! Mire megszólal Péter ujjongva: ez az, mehet! Ez a lényeg!

Ha egyénként és gyülekezetként erre rákapcsolódunk, akkor leszünk egyre inkább szeretet- és irgalomközösség. Ez pedig nagyon sok lelket megmenthet, sőt sok bűnünket el is fedezi. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jak 5,12-13)

Lassan a Jakab levele magyarázatának az utolsó szakaszához érkezünk. Még két igehirdetés fog szólni erről a levélről. Ma mielőtt a fenti Ige üzenetét próbáljuk megérteni, összefoglalásként és érdekességként megnézzük azokat a gondolatokat, amiket Jakab az ő Urától és testvérétől, Jézustól tanult a Hegyi beszéd (Mt 5-7) alkalmával. Kilenc alkalommal, nyolc témában idézi a jézusi gondolatokat a levél olvasói elé. Tekintsük meg ezeket az Igéket téma szerint!

Üldöztetés, kísértések. Jakab felkészíti a híveket erre és szavait jézusi gondolatokkal igazolja. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek!”  (Jak 1,2) – mondja Jakab és Jézus is a boldogmondások végén: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” (Mt 5,11-12)

Cselekvő hit – szintén Jézustól származó figyelmeztetés hangzik itt el. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22) „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit?” (Jak 2,14) – írja le két helyen is Jakab. Jézus pedig ezt mondja: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21)

Törvény megtartása – mindegyik törvény megtartása fontos, mondja Jakab: „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezik.” (Jak 2,10) Jézus pedig ekképpen fogalmaz: „Tehát, ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.” (Mt 5,19)

Az irgalmasság fontosságára is felszólít. „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,13) Jézus is elmondja: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

Gyümölcstermő élet Jakab szerint: „Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.” (Jak 3,12) Jézus szerint: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Mt 7,16)

Ítélkezés. „Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek.” (Jak 4,11b) – figyelmeztet Jakab és Jézus is a Hegyi beszédben: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)

A kapzsiság bűne is előjön: „Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly.” (Jak 5,2) „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják.” (Mt 6,19)

És a mai Ige az esküvésről: „Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jak 5,12-13) „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. Ellenben, ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” (Mt 5,34-37)

Az érdekes összefüggések mellett azért is soroltam fel ezeket az Igéket, hogy megkérdezzem tőled: számodra mit jelentenek Jézus szavai? Mennyire tükrözi a te beszéded Jézus mondatait? Jakab nem szégyellte elmondani azt, amit Jézustól hallott. Hitele volt számára Jézus szavainak. Ma ellenben ilyeneket hallunk: „a Bibliát is a papok írták…”, „nem igaz az egész, nem kell azt olyan komolyan venni…” Sokkal könnyebb lehúzni a magunk aljas szintjére a Szentírást, mint betartani annak szavait. Nem a Bibliát kell újraírni, hanem az életünket. Ez pedig Szentlélek nélkül nem fog menni. Legyen hitele számunkra is Jézus szavainak és ne szégyelljük Őt bátran megvallani az emberek előtt, mert akkor Ő is meg fog vallani a mennyei Atya előtt. És ez mindennél többet ér. (Mt 10,32)

No, de térjünk rá konkrétan erre az alapigére! Mi az eskü? – Mi vele a baj? Az eskü ünnepélyes körülmények között tett önként vállalt fogadalom, valamilyen nyilatkozatnak vagy ígéretnek a szertartásos megerősítése. A megfelelő alkalomkor az eskü szövegét mondatokra vagy még kisebb szövegrészekre tagolva mondja el az eskütevő. A baj az, hogy nem tartjuk be! Nem az esküvel önmagában van a gond, hanem azzal, ahogy bánunk vele. A törvény előtt, ha esküszünk, akkor az felér egy bizonyságtétellel, ha hitelesek vagyunk, de ha nem, akkor Isten nevét vesszük fel hiába, ami a harmadik parancsolat megsértése.

Hogy állunk mi a fogadalomtételeinkkel? Esküvőnkön, amit elmondtunk, tartjuk? A konfirmáció, mégha fiatalok is voltunk, mit jelentett a számunkra? Értjük már, hogy megfogadtuk: Jézus Krisztus hűséges, engedelmes és áldozatkész követői leszünk? Hogyan áll ez a projekt? Úrvacsorakor is ígérünk és fogadunk. Gyermekeink keresztelésekor is. Nem megszégyenítésünkre teszi fel ezt a kérdést az Ige, hanem azért, hogy lássunk, hol tartunk.

Az igen legyen igen, a nem legyen nem. Nem fafejűségre tanít itt az Ige. A fejünk azért van ott a helyén, hogy használjuk és gondolkozzunk. Nem minden fekete vagy fehér! A legtöbb dolognak vannak árnyalatai. De ne mi árnyaljunk és főleg ne ködösítsünk!  Az igen az legyen igen. Ha megígérek valamit, tartsam be! A vőlegény számára esküvőn elmondott igen ugyanakkor nem a többi nő felé. A menyasszony számára az esküvőn elmondott igen ugyanakkor nem a többi férfi felé. Az igen ki is zár. Az Isten felé elmondott igen, pl.az úrvacsorakor, ugyanakkor nem a bálványok felé. Ezt jó, ha tudjuk. A nemet is el kell tudni mondani. Ezt főleg a lelkes szolgálók kell megtanulják, akiket folytonosan kihasználnak. Nemet mondani is felelősség. Egyedül egy esetben lehet a nemből igen, mégpedig, ha az Atya felé mondjuk: „Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Mt 21,28-31) Nos, ebben az esetben lehet a nemből igen.

Ennek az Igének a magyarázata egyszerű. És éppen maga az Ige int egyszerűségre és konkrétumok kimondására: Légy hiteles és szavahihető! Aki hiteles életet él, az nem kell magyarázza a bizonyítványát. A győzelmet nem kell megmagyarázni. A vereséget meg minek? A krisztuskövető ember az életével bizonyítja a becsületességét, nem pedig az esküvésével. Legyünk ilyen hiteles, szavahihető, becsületes emberek, hiszen Krisztus erre is elhívott bennünket! Jakab és mi pedig ezt kell visszatükrözzük! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak 4,11-12)

Sutyorgás, susárlás, mormogás, pletykálás… és rengeteg más szinonimája van a rágalmazásnak, ami segít megérteni azt, hogy miért olyan nagy kárt okozó bűnről van szó. Rágalmazni azt jelenti, hogy más előtt olyan tényeket állítok vagy terjesztek valakiről, amelyek alkalmasak a becsület csorbítására. Még törvénybeütköző is lehet. Rengeteg becsületsértési per indul médiumok, újságok, tévék, weboldalak… ellen.

A rágalmazás gyakorlatához a leghazugabb magyar közmondás is kapcsolódik: Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ez egy borzasztó közmondás, mert bár vannak igazságmagvai, könnyen a rosszindulat vezérli. Miért? Mert kitalálhatok én bármit is rólad, azt elhintem, és utána elmondom ezt a rosszmájú mondatot: nincs szél fúvatlanul. Felejtsük is el, mert az esetek többségében rágalomra használt mondat ez.

Aki rágalmaz, az a Sátán munkáját végzi. Ő az, aki rombol, szétdobál, vádol és rágalmaz. Súlyos bűn ez, mert lerombolja a bizalmat, megoltja a szeretetet és elpusztítja a közösséget. RÁG. A magyar kifejezés nagyon jól mutatja ennek a műveletnek az ártó mivoltát. Mit nem szabad enni a keresztyén embernek, akár böjt, akár advent idején, de minden időben is? Egymást! Márpedig szoktuk mi ezt tenni, amikor lassanként tesszük tönkre a mellettünk lévőt egy-egy beszólással, egy-egy odaszúró, okoskodó mondattal, lerombolva a maradék önbecsülését is a másik embernek. Biztos, hogy te a Sátán szolgája akarsz lenni? Mert, ha ezt teszed, akkor az ő hűséges, cselekvő munkatársa vagy.

Mi a célja a rágalmazásnak? Magamat a másik fölé helyezni. Jakab is erről beszél. Ítélőbírója akarok lenni a másiknak. Felül akarok kerekedni rajta. A politikai csatározások erre valók. Ezért kell fenntartással nézni minden olyan műsort, médiaterméket, amelyek valakinek a kezében van. Egyik oldal a másik oldalt rossztulajdonságát emeli ki, és a jó tulajdonságát elhallgatja. Ez pedig mindenképpen a hazugság és a másik rágalmazása. Felebarátom jó hírnevét nem előreviszem, hanem lerombolom. És ez akkor is bűn, ha ettől egy ideig nyeregben érzem magam. Letiprom, ítélkezem, hogy a másikat lenyomjam és magamat pedig a másik fölött tudjam. Az alázat teljes hiánya ez, éppen az ellenkezője annak, amit Jézus tesz.

A rágalommal rossz magot vetek el. Konkoly nő ki vele, amitől elsatnyul a valódi termés, mérgezi a hangulatot, a közösséget, végülis ez nekem sem jó, legfeljebb ideig óráig kárörvendhetek.

Mit tegyünk tehát? Erre Salamon bölcsessége adja meg a választ: „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.” (Péld 26,20-23) Tehát fejezzük be a mocskolódást! Még egy ideig így is hatással lesz ránk a következménye, de lassan leég a fa és nem terjed tovább a tűz. Már ez is eredmény. Jó falatnak tűnnek azok a szavak, de lenn a mélyben óriási károkat tudnak tenni. Rágalmazás STOP!

A végén pedig érdemes arra is válasz adni, mit kezdjek én azzal, ha engem rágalmaznak? Mert, hogy ez emészt. rág minket is. Néha érdemes megnéznünk azt, hogy ki mondja azt, amin őrlődőm. Érdemes megkérdezni, hogy ez az ember mennyit tud rólam? Felületesen ítélkezik? Mennyire ismer engem, mennyire szeret? Mennyire az én fejlődésemre vagy a kapcsolatunk fejlődésére törekszik? Hiteles? Példa előttem? Ha ezekre nemleges válasz érkezik, akkor miért törődök én ezzel? Értsük meg! „Nem minden szónak van helye a lelkünkben, ezért bölcs dolog megszűrni a hallottakat, hiszen mi állunk gondolataink őrbástyáján.” (Tapolyai Emőke)

Ezzel szemben minden istentiszteleten hallhatod: Isten szeret téged. Fiát adtak érted. Értékes vagy. Egyedi teremtmény vagy. A szívedet akarja megtisztítani minden neked is ártó szándéktól. Az Ő szava szent és építeni akar, etetni, mert ez a szer, ami etet, mert Ő a szeretet. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jak 5,7-11)

Ott vagyunk már?! – hangzik az idegesítő szamár visszatérő kérdése a Shrek című mesefilmben, türelmetlensége türelmetlenné teszi még a nézőt is, nemhogy a vele utazókat. A magyar válogatott újabb négy évet kell várjon az esetleges világbajnoksági részvételig. – türelemre a magyar foci kedvelőit már nem kell tanítani, mert a legedzettebbek közé tartoznak. Őszintén irigyeltem azokat az elmúlt vasárnapon, akik nem szeretik a focit. De nemcsak azok edzettek, aki sportot nézik, elég elmenni a bevásárlóközpontba, és sorban állva tapasztalni, hogy jobb lett volna a másik sort választani. Rengeteg példát lehetne még felhozni, a türelem szükségszerűségét bizonyítandó.

A Biblia által gyakran említett téma ezt, ahol az az Isten beszél hozzánk, aki: „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 145,8) A várakozás elkerülhetetlen, még akkor is, ha a modern technika segít, olykor meg bonyolít.

A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul. (Péld 14,29) Tehát nem az a kérdés, hogy kell-e várakozni, hanem az, hogy jól várakozunk-e? Türelemre szükség van. Aki nem tud jól várni, annak elborul az agya, és őrült módon tud viselkedni. Sajnos magunkon is tapasztalhatjuk. Teljünk meg értelemmel!

Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. (Péld 19,11) A türelem szépségipari kellék is. Belső szépségre gondolok. A tűrés minél kevesebb töréssel a megbocsátásra és a szeretetre tanít. Önmagával tesz jót először is az, aki ez megtanulja, aztán pedig a környezete is szedheti a gyümölcsét.

„Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,11-12) A hittel teszi egyenlővé a szentíró a türelmet. Nemcsak az emberekkel való kapcsolatban, hanem az Istennel való viszonyunkban is elengedhetetlen kellék. Oda merjük-e adni Isten kezébe az életünket és van-e türelmünk kivárni azt, hogy Ő az életünkkel hosszan és jól dolgozzon? Isten jól időzít, bízzunk benne!

Jakab a fenti Igében aktív várakozásra tanít mezőgazdasági példát hozva. Aki művelte a földet, tudja, hogy a vetés után sokat kell várni, hogy a gyümölcsét is lássuk a munkánknak. Isten adja a növekedést, az esőt, az áldást. Nekünk sem kell karba tett kézzel várakozni, mert a magunk munkáját el kell, hogy végezzük, de szükségünk van bizalomra és türelemre. A mi dolgunkat tegyük meg, a többit bátran bízzuk rá!

A türelmünk gyümölcse jellemünk formálása is.  „Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” (Róma 5,3-4) Sok türelem kell ahhoz, hogy az állhatatosságunk kialakuljon. Egyszer egy komolyzenei koncert után az egyik néző odament a világhírű hegedűmészhez és a következőt mondta: „Az életemet adnám, hogy úgy tudjak játszani, mint ön.” Mire a művész válaszként a következőt mondta: „Én oda is adtam az életemet ezért.” Próbák, gyakorlás, szenvedés, küzdelmek, türelem… a tehetség nem elég. Malcolm Gladwell és Anders Ericsson kiválóságkutatókhoz kapcsolódik az ún. 10.000 órás szabály, miszerint valaki mesteri szintet érhet el egy adott készségben, ha legalább 10 000 órát gyakorol. Hangsúlyozzák a minőségi és tudatos gyakorlás fontosságát, nem csak a mennyiséget. Sőt a kulcs a gyakorlás minőségében rejlik. A megfontolt gyakorlás tudatos erőfeszítést jelent, ahol a cél a fejlődés, a hibák kijavítása és a visszajelzések figyelembevétele. Ehhez is szükséges a türelem.

Az Ige Jóbot idézi ide a türelem példamutatójaként és a türelmet a szenvedéssel együtt említi. Nem ahhoz kell tehát igazán türelem, hogy az ember végigálljon egy sort, vagy végighallgasson egy hosszabb prédikációt. Ismerjük Jób szenvedéstörténetét, aki családját és egészségét is elveszíti és mindezt türelemmel és hittel viseli. A türelem igazán akkor szükséges ma is, amikor az orvosi rendelő előtt állunk és várjuk a diagnózist. Vagy éppen végigvinni egy kezelést, egy kemoterápiát, egy sugárkezelést… Nos, ehhez kell igazán türelem. És ilyenkor vesszük csak észre igazán, hogy milyen türelmetlenek voltunk aprócseprő dolgokban.

József 13 évet várt. Noé 120 évet várt. Ábrahám 25 évet várt. Mózes 40 évet várt. Jézus 30 évet várt. Ha Isten megvárakoztat, íme milyen jó társaságba kerültél. Mert Isten a megfelelő időben adja meg a megfelelő dolgokat.

A türelem nem beletörődés a sorsba. Ady Endre írja magáról: „Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élőhalott…” Őszintén, idáig is el lehet jutni. De Isten azt szeretné, hogy a türelem jóbbá formálna és az életed legsötétebb pillanatában is tudnád, életed jó kezekben van. Amikor nem látod, Ő lát. Amikor nem hiszel úgy, ő töretlenül bízik benned. És Ő vár az út végén is. Ez a mégis legyen egy jó dac a jó mellett és a rossz ellen.

Az Úr eljövetele nem pánikoltat, hanem türelemre tanít. Nem ijeszteni akar, hanem éppen ellenkezőleg, bátorítani arra, hogy amikor vége lesz itt mindennek, akkor kezdődi majd valami igazán új, elképzelhetetlenül jó. Addig is adjon az Isten nekünk sok-sok türelmet, de azért mi is dolgozzunk rajta! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka